Az élet nem percekből, hanem pillanatokból tevődik össze...

Gondolatok júliusra...

Gondolatok júliusra...

Vágyak...

2016. július 27. - Major Zsuzsanna

Nincs az a kábítószer, legyen bármilyen ritka és drága, ami olyan élvezetet kínálna, mint másvalaki álmainak és vágyainak középpontjában lenni...

Paul Hoffman

 

img_5429.JPG

 

Anyám

Egy csillagfényes nyári éjszakán
Először tartott karjában Anyám.
Létezésemről mit sem tudtam én,
De ő kincsként hordozott két kebelén.

Azóta formál két keze, óvott bajtól szeretete.
Pedig okoztam már gondot neki százat,
S fejére hoztam szavaimmal deres hajszálat.

Magát nem kímélve értem dolgozott,
Hajnaltól napestig folyton fáradozott.
Arca vidámságán utat tört az élet,
A mélyülő barázdák magukról mesélnek.

Boldogságra leltem szemének fényében,
Míg őrizte álmom az otthon melegében.
S ahogy fejünk felett peregtek az évek,
Az altatók dallamai lassan csendre tértek.

Közös utunkon most már én vigyázok reá,
Tőlem kap gondoskodást, féltő simogatást.
Bánatának hulló könnyeit lelkemben gyűjtöm össze,
S léptei felett szivárványt festek belőle.

De jó lenne...

De jó lenne újra gyermeknek lenni...
S rózsaszín felhők alatt álmokat kergetni.
A tovatűnő álmokban boldogságra lelni.

De jó lenne újra felnőttnek lenni...
Enyhe tavasz után a nyárban felengedni.
Tartani valahová, nem az utat keresni.

De jó lenne újra bohócnak lenni...
S a fájdalmat színek mögé tenni.
A szivárvány színeiben szüntelen fürödni.

De jó lenne újra óriásnak lenni...
S a világot görbe tükörben meglesni.
Az élet különbségein együtt nevetni.

De jó lenne újra őszintén szeretni...
S a hazug szavak helyett az igazat remélni.
Szíved rejtekében önmagam meglelni.

De jó lenne újra ártatlannak lenni...
S tátongó sebeinket ruhával elfedni.
Milyen jó lenne emberként megöregedni...

Még nem elég...

Mikor mindent megteszel érte,
De mégsem elég...
Mikor mindent megkapsz, mit akarsz,
De inkább elmenekülnél...
Mikor túl szerelmes vagy, hogy elengedd,
De ha sosem próbálod, sosem tudod meg...
Mikor próbálnád megtartani,
De már nem a tiéd...
Mikor próbálnál előre menni,
De már nincs miért...

Ám ha nem elég még a vágyból,
Nem elég a megszokásból...
Nem elég még a lángból,
S nem elég az álmodozásból...
Mikor nem elég még az út, mit kaptál,
Tegyél azért, hogy maradjál!

süti beállítások módosítása