Számos mód létezik arra, hogy kifejezzük mindazt, ami a szívünkben lakozik. Van, ki tollat ragad, hogy sorokba szője érzéseit, míg az élet bohém művészei a Duna parton fehér vászonra húzzák tarka vonalaikat. Mások hangokba zárják lelkük rezdüléseit. A vándorutakon tett kísérletek, melyeken olykor önmagunkat keressük, egyben lényük egy darabjának megosztását jelentik távoli tájak világaival. S az összeillő rímek, mint egymásra borított tetőcserepek, vagy mint összefonódó kezek, mindenkinek mást és mást jelentenek: az éhezőnek táplálékot, gyógyírt a sebzett szívnek, s a boldogság könnyeit a szeretett félnek….