Akár egy pillanat, oly törékeny az élet,
Míg magad s másokat a lámpa fényében nézed.

Szívednek alakja sokszor csorbát szenved,
Míg mások átmennek rajta, vagy rálépnek egyet.

A megfestett érzések színei arcodról peregnek,
Míg az egyik nap vihart hoz, a másik pedig csendet.

De a percek meghasadt darabjait kapcsok kötik össze,
Míg van ki melletted áll, s kinek lelked terhét teszed le.