Szívemhez közel áll e kedves emlék,
Nem is volt oly régen,
Bár az évek fakultra kenték:

Ott álltam egyedül, és néztem,
Ahogy az ég s a föld a horizontban egyesül.
Szél súgta fülembe a tengernek titkait,
S én a homokba véstem lábamnak nyomait.

Fejem felett fehér madarak serege,
Míg a távolban kecses hajók kósza rengetege.
Narancssárga sugarak áztatták a tájat,
Ódon kikötőben szerelmesek álltak.

A kagylók héjain tajtékoztak a habok,
S a szivárvány színeiben ringatták a Napot.

A csalfa tengerek válaszhangja
Lelkemet ismét hívogatja.
Felfestem hát álmaimnak kósza illatát,
S mögé rejtem arcomnak legtitkosabb mosolyát.
 

Foto: Pinterest