Ha egy pillangó meglebbenti szárnyait a világ egyik részén, nem tudhatjuk, hogy annak túlsó felén milyen változásokat idéz elő…. Csak úgy, mint a találkozások. Életünk során több millió ember keresztezi utunkat, mégis kevés arc marad meg belőlük, s még kevesebb azoknak a száma, akik lábnyomukat a szívünkbe tudják helyezni. Az ilyen személyek azonban a pillangók szárnycsapásaihoz hasonlóan átformálják lelkünket, egy-egy kimondott szóval, egy-egy érintéssel. S ezek a pillanatok lehetnek lágyak, mint a szellő érintése, de támadhatnak olyan erővel is, mint a tornádók. Előfordulhat, hogy repdesésük közben egyszerre csak kitárják nekünk a világot, biztonsággal tartanak bennünket a föld felett, míg a következő pillanatban mély sebeket okoznak. Ugyanakkor szükségünk van arra, hogy a kezünkben tartsuk őket, közelről is megcsodáljuk gyönyörű színkavalkádjukat. Ha azt szeretnénk, hogy velünk maradjanak, megtanulunk törődni velük, és nem félünk attól, hogy a szárnyuk által keltett szellő fájdalmat okozhat nekünk.
S ha végül kinyújtott kezünkről új útra térnek, csak reménykedünk abban, hogy hozzájuk hasonlóan, mi is megváltoztattunk bennük valamit, ami aztán visszarepíti hozzánk őket…. Ha csak egy percre is, de újra elhozzák azt a boldogságot, amit az első találkozás okozott….
Fotó: Imgfave