A polcokon nyomot hagyott az idő,
S a poros lapok közül egy megsárgult fénykép kerül elő.
Ennyi év után eltűnődöm azon,
Gyógyír-e az idő? Elmúlik majd a fájdalom?

Fiatalok voltunk, s szabadok,
Napról napra éltük az időt, mi adatott.
Most riadtan állok egymagam,
S te egymillió mérföldre tőlem nem hallod meg szavam.

Sajnálom mindazt, mit Veled tettem,
De az évekkel már más ember lettem.
Remélem, egyszer majd elmondhatom,
Bár összetörtem szívedet,
De Benned vágyom még holnapom.

Fotó: Google