Gyermekkoromban édesanyám úgy tanította: ha elveszítünk valakit, aki számunkra fontos volt, továbbra is életünk része marad. Nappal a nap sugaraival simogatja arcunkat, éjszaka pedig fénylő csillagként vigyázza álmunk. Mikor felnőttem, megtanultam, hogy nem a kelő nap…

Egy kávéval a kézben nézem a viharfelhők tobzódását az égen.Az utcák zajos világát magam mögött hagyom,S a benti félhomály ürességének lelkem átadom.A kinyúlt pulcsi körülfonja testemet,Mint régen ölelte derekamat két kezed.Az ereszen koppanó esőcseppek dallamában keresem,Mit hangod simogatása…