Egy megkopott arcú szürke világ,Meztelen tájak, a jég muzsikál.Ringat a bánat, nincs, aki márKét keze közt óv, szűnni muszáj...Tüll-puha hó hull, csillan a táj,Röppen a szellő, rezdül az ág.Őszül az erdő, s zord mosolyánTáncol az éjben a csalfa magány...