Egy csillagfényes nyári éjszakán
Először tartott karjában Anyám.
Létezésemről mit sem tudtam én,
De ő kincsként hordozott két kebelén.

Azóta formál két keze, óvott bajtól szeretete.
Pedig okoztam már gondot neki százat,
S fejére hoztam szavaimmal deres hajszálat.

Magát nem kímélve értem dolgozott,
Hajnaltól napestig folyton fáradozott.
Arca vidámságán utat tört az élet,
A mélyülő barázdák magukról mesélnek.

Boldogságra leltem szemének fényében,
Míg őrizte álmom az otthon melegében.
S ahogy fejünk felett peregtek az évek,
Az altatók dallamai lassan csendre tértek.

Közös utunkon most már én vigyázok reá,
Tőlem kap gondoskodást, féltő simogatást.
Bánatának hulló könnyeit lelkemben gyűjtöm össze,
S léptei felett szivárványt festek belőle.