Nincs az a kábítószer, legyen bármilyen ritka és drága, ami olyan élvezetet kínálna, mint másvalaki álmainak és vágyainak középpontjában lenni... Paul Hoffman    

Mikor mindent megteszel érte,De mégsem elég...Mikor mindent megkapsz, mit akarsz,De inkább elmenekülnél...Mikor túl szerelmes vagy, hogy elengedd,De ha sosem próbálod, sosem tudod meg...Mikor próbálnád megtartani,De már nem a tiéd...Mikor próbálnál előre menni,De már nincs miért...Ám ha nem elég még…

Utak, melyek sehová sem vezettek,Érzések, melyek a földbe gyökereztek...Távol voltál, de mégis oly közel,Egy más világban, hol a boldogság ölel.Adj többet, mint amit kíván a szív,Adj mélységet, ami elűzi a kínt...Őrizd magadban súlytalan életem,Míg törött lelkemet szárnyadon reptetem!Édes emlék,…

A polcokon nyomot hagyott az idő,S a poros lapok közül egy megsárgult fénykép kerül elő.Ennyi év után eltűnődöm azon,Gyógyír-e az idő? Elmúlik majd a fájdalom?Fiatalok voltunk, s szabadok,Napról napra éltük az időt, mi adatott.Most riadtan állok egymagam,S te egymillió mérföldre tőlem nem hallod meg…

Számos mód létezik arra, hogy kifejezzük mindazt, ami a szívünkben lakozik. Van, ki tollat ragad, hogy sorokba szője érzéseit, míg az élet bohém művészei a Duna parton fehér vászonra húzzák tarka vonalaikat. Mások hangokba zárják lelkük rezdüléseit. A vándorutakon tett…

Odakint ködös félhomály dereng,A hidegben egy idős kéz megremeg.Kulcsra zárja lakásának ajtaját,A lámpák sárga fényében egy szürke taxi vár reá.Apró bőrönd sorsát lesi a lépcső tetején,Mellette idős hölgy áll, szíve, lelke oly nehéz...Visszaréved kicsit még a múltba,Az akácos útra, hol ifjú férjét…

Ha egy pillangó meglebbenti szárnyait a világ egyik részén, nem tudhatjuk, hogy annak túlsó felén milyen változásokat idéz elő…. Csak úgy, mint a találkozások. Életünk során több millió ember keresztezi utunkat, mégis kevés arc marad meg belőlük, s még kevesebb azoknak a…

Olyan volt, mint az áprilisi ég:Szemében csillogott a reggeli azúrkék.Tűz égett szívében,S lelkében csalfa, vak remény...Olvadó hó, mi áttör a fagyon,S virágok szirmait bontja a tavon.Olyan volt, mint az októberi éj:Alkonyat gyúlt szemében,S jégeső hullt szívében.Lelkében sötét üresség...Legmélyebb…

Vágyakkal telve jövünk a világra. Álmokká színezzük életünk útját, miközben megpróbáljuk megfogalmazni, mit is várunk magától az Élettől. Álmainkért, vágyainkért azonban nem vagyunk felelősek, olyanok ezek, mint az égen átsuhanó madarak.... Egy fészekben dédelgetik…