Gyémántfényes éjszakán közeleg a holnap,Nézzük, ahogy a fekete égbolton a csillagok kigyúlnak.Két kezemben tartom apró testedet,Lelkemben földöntúli boldogság visszhangja megremeg.Varázslat szövi át édes álmodat,Fentről angyalok hallatják mennyei hangjukat.Könnyű szárnyakon aranyport…

Mikor majd vágyakozva az égre nézek,Reszkető kezemben kezedet féltem.Nem múlik bennünk a szerelmes vágy,Hajszolunk percet, napot, hogy szűnjön a távolság.Most még messze tűnik le a Napnak igéző fénye,De tudjuk, egyszer értünk szól majd vörös hegedűje,S véle az Élet zenéje.

Akár egy pillanat, oly törékeny az élet,Míg magad s másokat a lámpa fényében nézed.Szívednek alakja sokszor csorbát szenved,Míg mások átmennek rajta, vagy rálépnek egyet.A megfestett érzések színei arcodról peregnek,Míg az egyik nap vihart hoz, a másik pedig csendet.De a percek meghasadt darabjait…

A tovatűnő emlékek lapjait pergeti az élet,Az egyiken kézzel írt szavak, a másikon megsárgult fényképek.Foszladozó kötésén néhol foltokat hagytak sorsok, s személyek,Melyek az évek múlásával lassan a feledés tűzében elégnek.Negédes pillanatok, keserű érzések, s visszhangnak tűnő gyermeki…

Percekbe szőtt emlékek közöttElmerengünk fiatalságunk fölött...A végtelen egy kis darabján lépkedünk,Csendesen, halkan s észrevétlenül...A hullámzó idő aranyhídja alatt,Hol fényt vet a vízen a pirkadat,Míg kezedet kezemben érzem,Vénülő tekintetedben magam remélem.

Ha valamit elkezdünk, igyekszünk mindig a tőlünk telhető legjobbat nyújtani. Legfőképp ha egy álmunkról van szó. Várunk a megfelelő alkalomra, s megteszünk mindent, hogy valósággá váljon. Időnként, mikor visszatekintünk a múltra, emlékek után kutatunk, melyeket könyvekbe…

Számos mód létezik arra, hogy kifejezzük mindazt, ami a szívünkben lakozik. Van, ki tollat ragad, hogy sorokba szője érzéseit, míg az élet bohém művészei a Duna parton fehér vászonra húzzák tarka vonalaikat. Mások hangokba zárják lelkük rezdüléseit. A vándorutakon tett…

Érzéseink akár a természet. A meleg nap sugarai előcsalogatják az alvó fák rügyeit, melyek fokozatosan az évszakok körforgásában kivirágoznak. S a fán csüggő levél egyetlen tavasz és egyetlen nyár erejéig elválaszthatatlan lesz. Ha szeretet kapunk, szívünk lassan kibontja…

Reggel van. A párás hajnal szürke félhomályába éppen csak beszűrődnek a felkelő nap aranysárga sugarai. Míg kiérek az állomásra, a határ felől érkező madárrajokat figyelem, ahogy kergetik az égbolton átsuhanó felhőket. Játékuk tudatni akarja: valami változó félben van. A…