A polcokon nyomot hagyott az idő,S a poros lapok közül egy megsárgult fénykép kerül elő.Ennyi év után eltűnődöm azon,Gyógyír-e az idő? Elmúlik majd a fájdalom?Fiatalok voltunk, s szabadok,Napról napra éltük az időt, mi adatott.Most riadtan állok egymagam,S te egymillió mérföldre tőlem nem hallod meg…
Olyan volt, mint az áprilisi ég:Szemében csillogott a reggeli azúrkék.Tűz égett szívében,S lelkében csalfa, vak remény...Olvadó hó, mi áttör a fagyon,S virágok szirmait bontja a tavon.Olyan volt, mint az októberi éj:Alkonyat gyúlt szemében,S jégeső hullt szívében.Lelkében sötét üresség...Legmélyebb…