Születésem óta Te vigyázol reám,
Óvtál engem széltől, s megvédtél attól, ki bánt.
Eljutottunk ketten az Üveghegyen túlra,
S egyengetted lépteim, mikor egyedül keltem útra.
Gyakorta ringattál csillagos ég alatt,
S gyengéden fogod kezem, hol álmom most halad.
Szívembe, ha bánat osont, vigaszt leltem nálad,
Hulló könnyem záporát mosolyod adta át a mának.
Virág vagy számomra kelő hajnalon,
Nincsen szó, mi elmondhatná mindazt, mit most akarok.
Nem tudom elégszer megköszönni, akivé általad váltam,
S hogy lelked tükrében magam megtaláltam.
Láthatatlan kötelék fűz össze bennünket,
Rád emelem tekintetem, s suttogom, hogy szeretlek.