Percekbe szőtt emlékek között
Elmerengünk fiatalságunk fölött...
A végtelen egy kis darabján lépkedünk,
Csendesen, halkan s észrevétlenül...
A hullámzó idő aranyhídja alatt,
Hol fényt vet a vízen a pirkadat,
Míg kezedet kezemben érzem,
Vénülő tekintetedben magam remélem.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
