A tovatűnő emlékek lapjait pergeti az élet,
Az egyiken kézzel írt szavak, a másikon megsárgult fényképek.
Foszladozó kötésén néhol foltokat hagytak sorsok, s személyek,
Melyek az évek múlásával lassan a feledés tűzében elégnek.
Negédes pillanatok, keserű érzések, s visszhangnak tűnő gyermeki nevetések.
Zsibongó tájak, rozsdamarta zárak, s a régi szülői ház, hol kinézünk a tegnap ablakán.
S ahogy e könyv fölé hajolunk, átfogjuk csendesen, miközben ismerős lesz az idegen,
Egyik kezünkben születés, másikban a halál, közte pedig életünk, mely csak néhány tollvonás...