Milliók vágynak halhatatlanságra, de fogalmuk sincs, mit kezdjenek magukkal egy esős vasárnapon.

Suzan Ertz

Major Zsuzsanna vagyok, jelenleg Nyíregyházán élek. Egy kisvárosban születtem nem messze Budapesttől, ahol gyermekkoromat is töltöttem. Gödöllőn érettségiztem, majd a Semmelweis Egyetem padjait koptattam. Jelenleg a Ph.D disszertációm elkészítésén dolgozom, amit hamarosan befejezek. Mellette a helyi főiskolán tanítok.

Sportos családból származom, gyermekkoromban ennek számos gyümölcsét élveztem. Édesanyámmal a kerékpár nyergében délutánonként messzi tájakra kalandoztunk, míg telente a dombok nyújtotta száguldást élveztem.

Egy tavaszi napon azonban az íróasztal mögött találtam magam. Csakhogy sokakkal ellentétben én nem tollat, hanem ceruzát ragadtam. Ennek immár 7 éve. Azóta autodidakta módon fejlesztem rajzkészségemet. Kezdetben grafikával foglalkoztam, majd 1 évvel ezelőtt bővült a paletta- egy lehetőségnek köszönhetően Szlovákiában festészetet tanulhattam. Képeimmel 2 éve átléptem a határokat, számos magyarországi kiállítás mellett 2 éve részt veszek az Art for help jótékonysági árverésen, amit északi szomszédjaink rendeznek meg.

Az írás kezdetben csak hobby volt. Élveztem azokat a napokat, amikor egy kávéval a kezemben reggelente az ablakon beszűrődő félhomályban egymás mellé rakosgatva a szavakat, rímeket alkottak, a rímek pedig történeteket jelenítettek meg, érzéseket közöltek….
Az írásban leginkább azt élvezem, hogy ugyanezeket a szavakat használhatom egy természeti kép, a magány, vagy egy szerelmi vallomás megírásakor. S míg a grafikáim a fekete-fehér valóságot a tükrözik, a szavakkal némi színt vihetek a vonalak közé…