Leesett a görbe bögre,
Kiborult a tej belőle.
Jött a cirmos, nézegette,
Tükörképét benne lelte.

Háza előtt öreg néne
Dunyhát fosztott a télre.
Őszi napnak szelíd fénye
Álmot hozott agg szemére.

De hamar odalett édes pihenése,
Mihelyst csörrenést hallott a pincébe`.
Otthonkája libbent a szélben,
S botot fogott vén kezében.

Bánatos lett szíve-lelke,
Mikor kedvencét a tej felett lelte.
Hímzett keszkenőjét levetette,
S a kredenc tetejére tette.

Szürke hátú kis egérke
Szökni próbált a kerek résbe.
De a cirmos nem engedte,
Farkincáját egyengette.

Megbocsátott öreg néne,
Így lett köztük szent a béke.