Tudod, a tűz lassan elmúlik...
Látod-e a lángnak halványuló fényét?
Nesztelen épített falat a tél,
Érintésedben érzem hidegségét.

Próbálunk tartozni valakihez,
Vágyakat szövünk, mi lágyan körbefog,
Kétségeink szertefoszlanak,
Majd parázsló könnyünk felégeti a holnapot.

A csillagokból hullunk alá,
S hamuvá válunk,
Míg a Földre érkezünk...

Lassan lángra gyúlunk,
Lassan elégünk...
Így éljük újra, s újra egynyári életünk...