Utak, melyek sehová sem vezettek,
Érzések, melyek a földbe gyökereztek...
Távol voltál, de mégis oly közel,
Egy más világban, hol a boldogság ölel.
Adj többet, mint amit kíván a szív,
Adj mélységet, ami elűzi a kínt...
Őrizd magadban súlytalan életem,
Míg törött lelkemet szárnyadon reptetem!
Édes emlék, mely kísért s megmarad,
Rögös utak, köztük mámor s bódulat.
Visszhangzik a némaság, hol megcsókoltalak,
Visszavárlak ma is az őszi lombok alatt.
Fotó: Pinterest
